|
Üdvözöllek a White Silence névre keresztelt oldalon, amelyre minden bizonnyal a blogmagazin jelzőt ragasztanák, amely akár meg is állhatná a helyét, de itt a kritikák és különböző ajánlók mellett egyéb cikksorozatokat találsz, vagy olykor személyes bejegyzéseket, esetleg novellákat olvashattok, ha egy kicsit elmélyültök a tartalomban. Nem szeretném szaporítani a szót, nézzetek szét, és akár hagyjatok nyomot magatok után! Ölelés, Amee.
| |
|
"Magunkkal visszük azt, ami elől futunk.
A fájdalom utánunk szalad."
AMEE. Fellengzősen huszadik életévébe lépő, szegedi bölcsész-hallgató, aki elvetemült módon tanárnak készül, holott az emberségről alkotott képe egy elrettentő dokumentumfilm forgatókönyve is lehetne. Azt gondolta, hogy jó ötlet lehet vizsgaidőszakban blogolni, levezetni a stresszt, de be kell vallania magának, hogy egy csak menekülés a filozófia tananyag elöl. (Bárcsak a bukás elöl is elmenekülhetne.) Egyébként sok jelzőt lehetne ráaggatni, mert a személyisége összetettebb nem is lehetne: egyszerre cinikus és melegszívű, megértő és ítélkező, indulatos és megbocsátó, naív és büszke. Annyi paradoxon van benne, hogy a blog címe találóbb nem is lehetne: fehér csönd.
| |
örülök, hogy látlak mosoly |
Tartalom | |
|
A való életben annyira zűrzavarosak a napjaim, hogy nem lenne értelme listát vezetni azokról a dolgokról, amiket meg szeretnék csinálni, mert valószínű nem lenne idő azok mellett, amiket nem szeretnék megcsinálni, viszont a társadalom és a kibaszott csodás varázslatos élet rákényszerítenek. Azonban úgy gondoltam, legalább itt legyen egy kis ösztönző valami és többek között ti is képet kapjatok arról, mire számítsatok a jövőben.
Mozimaraton cikksorozat: TOP 5 moziélmény: Mit nézz meg és mit ne, ha kedves a nyomorult életed!
Amee megmondja: 10 dolog, amit utálok egy pasiban: Ki vagyok én, és hogyan jövök ahhoz, hogy bekategorizáljam az ellenkező nemet? Sehogy, de azért nekem is lehet egy szubjektív tanulságokkal bővelkedő véleményem.
Egyetemi élet: Bölcsésznek lenni néha nagyon-nagyon fáj: Harc a terminus technikus nevű természetfeletti képződményekkel.
Könyvespolc: 5 karakter, akik nyomott hagytak bennem, avagy a Harcosok klubjától egészen a Holtodiglanig.
| |
|
Ez a menüpont arra szolgál, hogy néhány információt megosszak az oldalról. 2017. 01. 19-én nyitott, blogként, személyes, könyves, filmes oldalként funkcionál, a szerkesztő Amee és őt illet minden dícséret, rágalom. A fejlécet a csodás ZED készítette, a css alapja a pometo.gp-ről származik, a képekért pedig köszönet a favim.com-nak!
| |
|
|
|
001. Cogito ergo sum2017.01.12. 13:40, Amee
Szederillatú fátyolszoknyás tündérek táncolnak körülöttem. Kibuggyan egy könnycsepp, de akár a sekély folyóvíz, megreked medrében. Nem akarok sírni miatta könnyezni a füsttől.
Iszonyatos naivság volt azt gondolni, hogy én irányítok. Az élet kormányozza a hajómat, én csak vergődöm a fedélzeten. Néha persze egész barátságos a tenger; nem hullámzik, még a Nap is simogatja a felszínét. De a viharfelhők megátalkodott ellenségként sorakoznak a távolban. Én hátat fordítok nekik. Ha nem látod a veszélyt közeledni kevésbé félelmetes. Szép bölcsesség. Majdnem elnevetem magam. Nézem a többieket, a torkom keserű a cigarettától. Nem esik jól, valójában undorodom tőle. De olyan szépen mutat a kezemben... Viszonozom a halvány mosolyt és próbálok nem gondolni arra, hogy hazug vagyok. Már megszoktam, Én már hozzászoktam a természetemhez. Örökké hazugságba hajszolnak az ajkaim. Az agyam már szétverte a homlokát tulajdon kezével: - Megint elkéstem.
Őszinte ember csak addig vagyok, míg meg kell mondani a véleményem, ha az érzéseimről kell beszélni a kulcs fordul és a hátam mögött landol. Most nem is erről volt szó. A szégyen mardosott éles körmeivel. Túl gyorsan adtam magam, igen, a büszkeségem felseperhetem egy marék szösszel és kihajíthatom a kukába. Azt mondják nem kell mocskosul éreznem magam, csak élvezzem. És ne szeress belé - emlékeztetnem kell magam közben. Bármit is jelent. Sokan epekednek utána, mintha valami illúziómaszlagot kergetnének. Egyébként nem teljesen ilyennek képzeltem az egészet. Nem az élvhajszolás vezet felé. A kíváncsiság.
Beszélgetem, nevetek, értem a viccet, persze, rólam mesélnek. Szeretnek, igen, én tartom össze őket. Fontosak nekem, a magam módján. Mindig csalódnak bennem, aztán csak szörnyülködnek a tetteimen. Mostanában a hibáim osztódva szaporodnak. Ilyen lenne egyetemistának lenni? Belelökve a világba? Ilyen lenne felnőni? Elnézést az erős kifejezését, köztudott, hogy egy mosást sem tudok elindítani, öröm és tapsvihar, ha a cipőm be sikerült kötni. Amee már csak ilyen: tökéletesen tökéletlen...
| |
|
|